3. Me encanta cuando hablas en español

Apró kívánságaink alkotják meg jövőnk képét.

Kissé fellélegezve nézek végig a csapat másik két tagján, akik, mintha nem telt volna el egy óra, ugyanúgy végezték a munkájukat, mint eddig. Végig simítok szoknyámon és kissé megköszörülve a torkomat felveszem az asztalról az üres tányérokat. Kiviszem a légi utaskísérőknek kialakított helyiségbe és belehelyezem a mosogatóba

Nem kellett sokat várnom, hogy az utastérben utazó két férfi belefáradjon a munkába, valamint a vacsora hatására és a korai hajnali idő miatt elálmosodjon és álomra hajtsák fejüket. Egy mély lélegzet kíséretében mentem be a pilótákhoz, hogy megkérdezzem, szükségük van-e valamire, majd a rendelésük után beszélgettem velük egy keveset, miközben megállás nélkül az alattunk elterülő ezernyi fényes pontot vizsgáltam. Egyszerűen lélegzetelállító volt a hajnali repülés. A városok izzó, ragyogó fénnyel csillogtatták meg méreteiket, a kontinensek büszkén viselték magukon az ezernyi díszbe öltözött lakhelyeket. Az ég felé pillantottam. Lassacskán a nap is felkel… Csendesen dudorászva indultam vissza a konyhába, főztem le egy erős kávét, majd tértem vissza a kedvenc pilótáimhoz. Ezúttal nem beszélgettünk, tudták, hogy mennyire fontos számomra a hajnali táncot látni a Földön. Azt a csodát, hogy az egyik helyen még sötét van, és izzanak a fények, a másikon pedig már a nap első sugarai adják a ragyogást, mesebelinek találtam. Mikor kigyönyörködtem magam, egy mosollyal az arcomon kopogtam be halkan Justin szobájába, hogy megnézzem, szüksége van-e bármire is.
- Készen állsz a következő sakk játszmára, édes? – nézett fel rám egy gyönyörű mosoly kíséretében. Magam mögött becsukva az ajtót, megálltam az ágy végében. Megráztam a fejem.
- Csak, azért jöttem, hogy megkérdezzem szükséged van-e még valamire?
- Igen. – bólintott és közelebb hajolva, megfogva a kezemet berántott maga mellé az ágyba. Hangosan felnevettem. – Szükségem van a királynőmre. – ezzel belecsókolt a nyakamba, és kezei már a ruháimat szaggatták le.

- Újabb játszma, Mr. Bieber? – néztem rá kacéran kibújva a kezei közül.

- Ahogy mondja. – kacsintott rám és ezzel rám is vetette magát.

- Tudod… - piszkáltam a hajamat, miközben a mellkasának dőlve néztem ki a fejemből. – Örülök, hogy így ér véget ez a három hónapos műszak.

- Mire gondolsz? – nem láttam, mert háttal volt nekem, de szinte láttam magam előtt, ahogy összehúzza a szemöldökét és kérdő tekintettel néz. Elmosolyodtam.

- Arra, hogy bár teljesen helytelen amit teszünk , mégsem bántam meg. - jelentettem ki teljes határozottsággal.

- Én sem... - jó volt hallani hogy ő is így gondolta. Úgy jöttünk össze mint jó "barátok" akik néha emberi ösztöneiket követik, mégis megvolt az a bizonyos "Te a főnököm vagy én pedig az alkalmazottad" feeling. Nem túl zavaróan de mindig tudtam, hogy pengeélen táncolok

- Holnap már úgy hajtom álomra a fejem egy hotelban, hogy nem lesz lelki ismeret furdalásom.- olyan hirtelen csúszott ki ez a megjegyzés előző gondolatomra, hogy teljesen megfeszültem. Nem volt nehéz észrevenni az alattam mozdulatlanná vált srác lélegzet visszafojtását is észrevenni.

- Ha elfelejtetted volna, akkor emlékeztetnélek. - Hatás szünetet tartott én pedig közben felültem- Én kezdeményeztem... Miért lenne lelkiismeret furdalásod?

- Csak azt mondom örülök, hogy nem kell többet bujkálva bebújnom melléd az ágyba.- magamra húztam a lepedőt és az ágyon ülve próbáltam immáron másodjára megkeresni fehérneműimet.

Éreztem hogy Justin lassan mozdul, mögém támaszkodik. Kezeit vállamon végig simított és leheletét éreztem nyakamon. Lassan szemeim elé vezette kezét és úgy fogott karjaiba. Elmosolyodtam .

- Justin, no veo nada...- Kezemmel megpróbáltam lehúzni kezeit, hátha ezzel elenged de csak annyira mentem vele, hogy beleharapott nyakamba.- Justin ....

- Me encanta cuando hablas en español. - mély levegőt vettem és ezúttal sikerült fel is állnom az ágyból és kiszakítani magam karmai közül.

- Néha ösztönösen jön. - vontam meg a vállam.- Tengo que ir!

Míg öltöztem ő csak csendben figyelt, nem tudtam, hogy sokkot kapott e vagy csak egyszerűen nem akart már marasztalni, de feltűnt csendessége.

- Találkozhatnánk... - a hátam mögül jövő kijelentés egyszerűen meglepett, de nem is tudtam hová tenni . Öröm és kétely öntötte el szívemet egyszerre.

– Justin… én visszamegyek New Yorkba, te pedig valószínűleg jövő héten Európa egyik országában kötsz, ki mint általában. - felé fordultam és úgy bújtam bele harisnyámba. – Ez lehetetlen. – tártam szét a karomat és gyorsan belebújtam a felsőmbe, immár kitudja hanyadjára.

- Ez nem igaz. – húzta egy hatalmas, széles mosolyra az arcát, ami egészen a szeméig elért. A barna szemek megolvadtak és mély csokoládéként tündököltek. Észveszejtő volt elmerülni a tekintetében. Megrázva a fejemet, ezzel visszatérve a jelenbe, gyorsan magamra kaptam a félmagas magas sarkúmat.

- Ezt, hogy érted? – szaladt ráncba a homlokom, miközben kibontottam a kontyomat és újat alkottam.

- Költözz hozzám! – arca elszánt volt, és őszintén reméltem, hogy nem beszélt komolyan.

- MI? – hangom két oktávval feljebb csúszott, én magam sem ismertem rá.

- Költözz hozzám! – ismételte meg még egyszer. Felállt az ágyról és elém állt.

- De… de mégis hova? És miért? És… - egy ép mondatot sem tudtam kinyögni. Mutató ujját a számra simította és lágyan elmosolyodott.

- Sh! – mondta kedvesen és két kezét rákulcsolta az enyémekre. – Hova mennél? – vonta fel a fél szemöldökét.

- H-hotelbe. – hebegtem össze-vissza.

- Na, látod. – mosolyodott el újra. – Ki akarna hónapokat eltölteni egy hotelben? Az egyszerűbb megoldás, ha hozzám költözöl. Nem lennél bezárva a házba, bármikor elmehetnél, oda ahová csak akarnál. A családodat is meglátogathatod ott is lehetsz pár napot. A lényeg, hogy lakj nálam, míg szabadságon vagy. – vont vállat, mintha egy tök természetes dologról beszélgetnénk. Elhúztam a számat és próbáltam kiűzni az emlékeket a család szó hallatán.

- Ez nem ilyen egyszerű. – ráztam meg a fejemet és végre felnéztem a szemébe.

- Dehogynem. – bólintott biztatóan.

- Nem Justin, nem az. – ráztam meg újra a fejem. – Egy csomó indok ellene szól.

- Mondj legalább hármat! – vágta rá.

- Oké. – sóhajtottam fel és a kezeimen kezdtem el számolni. – Egy, nem akarok bajt okozni, és biztos vagyok benne, ha oda költöznék, hatalmas botrány lenne körülötted, aminek senki nem örülne. Főleg nem Scooter. – csak a szemét forgatta, de figyelmen kívül hagytam és folytattam. – Kettő, nem akarok az állásommal játszani. Fontos nekem ez a munka. És szeretem ezt csinálni. Semmi kedvem nincs elrontani egy ilyen dolog miatt. Ha kitudódna, hogy nálad élek, azt a főnökeim is megtudnák. Nem sok idő kellene ahhoz, hogy megkapjam a felmondásomat. – vettem egy mély levegőt, és kinyitottam a középső ujjamat is, hogy mondjam a harmadik indokot. – Három, és azt hiszem a legfontosabb, amivel mindent elronthatunk. Megbeszéltük, hogy ez csak egy alkalmi viszony köztünk. Semmi kötöttség, semmi érzelem. Remélem, emlékszel, hogy így indult ez az egész. Ha nem akkor emlékeztetnélek, úgy, hogy csak akkor vagyunk „együtt” – mutattam az idézőjeleket a levegőben – amikor én vagyok a légi utaskísérő a magán gépeden. Semmi több. – vontam vállat. Éreztem a mellkasom körül valami nyomást, de figyelmen kívül hagytam és belenéztem azokba a gyönyörű barna szemekbe, amik már nem csillogtak. Rossz volt a tudat, hogy én tüntettem el a csillogást a szeméből. Hisz általában én szoktam okozni. – Ha hozzád költöznék, minden megváltozna. És ezt nem akarom. A barátom vagy. Azt hiszem az egyetlen. – tűnődtem el egy pár pillanatra. – Fontos vagy nekem. Nem akarok feszültséget körülöttünk. És szerintem tanultam már annyit a munkám során, hogy egyszer úgyis minden kiderül. Téves híreket sem akarok.

- Akkor vegyük úgy, mintha egy jó barátod felajánlaná, hogy lakj nála a szabadságod ideje alatt. Így már nem lehet kifogásod. – villantotta rám harminckettes mosolyát. Keserűen felnevettem.

- Nem érted Justin. – mosolyodtam el fanyarul. – Mind ezek mellett, amiket felsoroltam van még más is. De…

- Nincs de, Cat. – a becenevemen szólított. Csak ő szokott így hívni. Ahogy kiejtette a nevemet elmosolyodtam és jó volt hallani az ő szájából. – Mindenre van megoldás. – kacsintott rám és fejével közelíteni kezdett felém, hogy megcsókoljon. De hirtelen nyílni kezdett az ajtó, mi pedig úgy rebbentünk szét, mint a galambok, mikor puskalövést hallanak. Scooter dugta be a fejét a kis résen.

- Justin, nagyra értékeljük, hogy naponta többször fejleszted a sakk tudásodat, de nem csak neked van itt Caitlyn! Nekünk is szükségünk van rá! Már egy ideje fent vagyok, és igen jól esne egy kávé. – nézett ránk dühösen.

- Bo-bocsánat. – hebegtem lesütött szemekkel, fülig pirult arccal. Ez egy igen kellemetlen helyzet volt. – Visszatérünk még rá. – tátogtam Justin-nak, majd sarkon fordultam és kimenekültem a szobából. Fellélegezve léptem be a konyhába és döntöttem a fejemet a szekrénynek.